Az idei évben szerettünk volna kicsit másképpen hangolódni a szeretet ünnepére.
Szeptemberben Zánkán jártunk az Erzsébet-táborban, és sok olyan kortársunkkal találkoztunk, akik nálunk rosszabb körülmények között élnek. Már akkor éreztük, hogy jó volna valahogy segíteni.
Teltek a hetek, s tanítóink javaslatára gyűjtésbe kezdtünk. Kerestünk, kutattunk, s mindenki talált egy-egy különleges holmit, amit szívesen felajánlott. Legtöbben olyan ajándékot hoztunk, amit mi is elfogadtunk volna.
Csomagoltunk, rakosgattunk és végre elérkezett a nap, amit már annyira vártunk! Vendégségbe érkezett hozzánk egy háromgyermekes család, akiknek odaajándékozhattuk kincseinket.
Nagy volt az öröm! Csillogó szemek és fényes csomagolópapírok vettek minket körül.
Felejthetetlen délután volt, melyen szinte kézzel fogható volt a szeretet.
Reméljük, hogy barátságok is kötődtek, s talán új hagyományt teremthettünk.
A 4. c osztály
