Erre a három napos kirándulásra még most is szívesen gondolok vissza…
Sajnos, a Balatont nem mindennap csodálhatjuk…
2016.09.14
Reggel 8.00 órakor osztályom (a 6.B) és a 6.C már izgatottan várta az indulást. Végre begördült Sanyi bácsi busza és kezdetét vette a „Nagy Utazás”.
Az első állomás a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Repatriáló Állomás volt, melyet 1985-ben hoztak létre. Az ismertetőből megtudtuk, hogy 2005 őszétől folyamatosan, egész évben fogják be és gyűrűzik meg a madarakat. Az állomáson az egész gyűrűzési folyamatot megnézhettük, a madarak befogásától az állapotfelmérésen keresztül a szabadon-engedés csodás pillanatáig. A másik fontos feladat a repatriálás – madármentés. Az itteni „kórházban” különféle baglyok, egerészölyvek, gólyák, karvalyok, varjak és vörös vércsék várják a gyógyulást, és - az állandó lakosok kivételével – a visszatérést a természetbe. Nagy örömömre meg lehetett simogatni egy vak macskabaglyot is.
Fenékpusztán lehetőségünk volt tehát madarászkodni, íjászkodni és kenuzni is. A kenuzás volt a három nap alatt az egyik legjobb élményem! Osztálytársaimmal négyfős kenukban szelhettük a Balaton hullámait Molnár Tamás tanár úr társaságában, bár technikai problémák azért előfordultak… J
A fenékpusztai látnivalók után Szigligetre látogattunk, ahol városnézés közben fagyiztunk egy jót. Ezt követően megérkeztünk Pálkövére. Ez a pici település a Balaton-felvidék egyik legnagyobb tölgyerdejében, Révfülöp és Balatonrendes között fekszik, közvetlenül a Balaton-parton. Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, beosztottuk, hogy ki-hova kerüljön a 8 ágyas szobákban (emeletes ágyak voltak J), és farkaséhesen indultunk vacsorázni. A finom vacsora után a csapat Molnár Tamás tanár úr vezetésével izgalmas éjszakai túrán vett részt.
2016.09.15.
Egész napos kirándulásra indultunk Tihanyba, meleg, ragyogó napsütésben. Felmentünk a tihanyi apátsági templomhoz, először csak gyönyörködtünk a fantasztikus panorámában. Annyira szép volt!!! Ezután megtekintettük a templomot, a királyi kriptát, ahol láthattuk I. András sírját. Ezt követőn lehetőségünk volt a tihanyi visszhang kipróbálására is, ami tényleg működik!
Délben az Oázis Étteremben elfogyasztottuk finom ebédünket és újabb kirándulás várt ránk. A következő úti cél a Belső-tó és az Aranyház gejzírkúp volt. A Belső-tó egy horgásztó, folyamatos haltelepítéssel. A kialakulásáról Tanár Úrtól megtudtuk, hogy igen aktív vulkáni tevékenység eredménye, pármillió évvel ezelőtt az egész Tihanyi-félsziget egy forrongó tűzhányó volt. Ennek emlékét több mint ötven gejzírkúp is őrzi, közülük a legszebb az Aranyház, aminek fehér szikláit napfényben aranysárga zuzmó borítja.
Este fáradtan érkeztünk meg a szállásunkra, de azért egy esti balatoni csobbanásra volt még erőnk!
2016.09.16.
A reggeli elfogyasztása után szomorúan búcsút vettünk Pálkövétől és újra útra keltünk. Az első úti cél ezúttal Hegyestű volt. Hegyestű egy tanúhegy a Balaton-felvidéken, egy vulkán kürtőjének maradványa. A Tanár úr elmondta, hogy a hegy a korábbi bazaltbányászat miatt elveszítette eredeti kúp formáját, azonban ennek köszönhető, hogy feltárult a hegy belső szerkezete és láthatóvá vált az egykori vulkáni kürtőben megrekedt és a kihűlése során oszlopokká szilárdult bazalt. Megtudtuk, hogy 1930-ban kezdték el a bazalt kitermelését a Hegyestűn, a bánya 1970-ig működött. A bányászat miatt a hegy mintegy felét letermelték. Szerencsére az egykori bánya természetvédelmi kezelésbe került, így 1996-97-ben rendbe tették az elhanyagolt területet.
Hegyestű után Salföldre indult a buszunk. Salföld település a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén helyezkedik el. A falu határában található a Nemzeti Park gondozásában álló Salföld Major, ahol lehetőségünk volt találkozni hazánk őshonos háziállatfajtáival.
A majorban rackajuhok, szürkemarhák, lovak és bivalyok legelésztek, melyek biztonságát pásztorkutyák őrzik. Láttunk kakast, mangalicát, szamarat, libát, kacsát, komondort, pulit, mudit, kuvaszt és más szőrös-lábas állatot… Nagy élmény volt Csutka, Dacos, Tina és Hópihe kutyákkal találkozni és simogatni őket!
Salföld után Szombathely irányába indultunk, fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva érkeztünk haza.
Gyorsan elment ez a három nap, amit mi egyáltalán nem éreztünk „Erdei iskolának”, hanem inkább egy szuper háromnapos osztálykirándulásnak. Szerencsénk volt, hogy az időjárás is nekünk kedvezett!
Bár még csak nemrég jöttünk haza, de mi már most izgatottan várjuk a következő „Nagy Kirándulást”, hiszen
JÖVŐRE, JÖVŐRE ERDÉLY LESZ, NEM PÁLKÖVE! J
Varga Sarolta
6.B.
