IMG 0035Izgatottan vártunk a szeptember 19-ét. Eljött. A hajnali induláskor 56 csillogó szemű gyerek pakolt, búcsúzott és foglalta el helyét gyorsan a buszon. Végre elindulhattunk a csodálatos erdélyi utazásra! A lelkesedés órákon át ébren tartott mindenkit.

Kora délelőtt értünk Nagyszalontára. Már várt minket idegenvezetőnk, Árpád, aki igazi kincsnek bizonyult a négy napban. Sétánk során megcsodáltuk Kossuth Lajos, Arany János szobrát, megtaláltuk a költő egykori iskoláját, ahol tanult és tanított. Arany szülőházának megtekintése különleges élményt nyújtott: az udvaron álló gémeskút, a sarokban álló kemence, a korabeli használati tárgyak, könyvek, ágyneműk…

Képek a galériában!

Sétánk a Csonka-toronyhoz ,Arany János Emlékmúzeumához folytatódott. Útközben egy érdekes óriási falfestmény vonzotta a szemünket: Arany János és Petőfi Sándor, a magyar költészet két halhatatlan alakjának képe ott, ahol először találkoztak…

Fáradtan, de tele élményekkel szálltunk fel a buszra, hogy elinduljunk Bánffyhunyadra. Útközben Királyhágónál megálltunk, hogy gyönyörködjünk a fenséges tájban. Bánffyhunyadon a XIII. századi templom megtekintése volt a következő élményünk. Megragadó volt barnára mázolt bútorzatával, 112 táblából álló kazettás famennyezetével. De ami igazán a szívünkhöz szólt, az gróf Széchenyi István gondolata, amely a szószék mögött, egy táblán olvasható: „Senki ember ne akarja megváltoztatni vagy éppen elpusztítani egy nemzet nyelvét!”

Már csendesebben, fáradtan utaztunk tovább Gyaluba, a víztározóhoz, a Tárnicai-gáthoz. Ahogy odaértünk, azonnal megértettük, hogy ez a mesterséges tó miért oly kedvelt kirándulóhely. Csodás környezet, csend, nyugalom, fantasztikus látvány…

Ezt követően érkeztünk Kolozsvárra, első szálláshelyünkre, Szászfenes – Iozefini Panzióba. Ízletes ételek, tiszta, modern szállás, kedves házigazdák biztosították, hogy a fárasztó napunkat kipihenve, másnap újult erővel vágjunk neki második napi kalandjainknak.

Reggelink után kényelmes túrafelszerelést öltöttünk, hisz úticélunk első állomása a Tordai-hasadék volt. „A vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke: itt egy hegylánc tetejétől a talpáig kettérepedve.” Másztunk a meredek fal szikláin, lépcsőin, csodáltuk a Hesdát-patakot, növényvilágát, ritka madarait és még Szent László pénzéből is sikerült gyűjtenünk.

Torda fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya. Ez volt következő állomásunk. Az érdekfeszítő előadás után először gyalogosan, majd a panorámalift segítségével jártuk be a helyet. Megnéztük a földalatti tavat, a sócseppköveket, lehetőség volt minigolfozni, biliárdozni, ping-pongozni, tekézni, de legnagyobb élményt az óriáskerék nyújtotta. Ezután Torda városában sajnos csak rövid sétát tudtunk tenni a hirtelen lezúduló eső miatt, de megnéztük római katolikus templomát és sétáltunk gyönyörű főterén is.

Fáradtan, élményekkel telve foglaltuk el szállásunkat.

Harmadik napunk programját Kolozsváron, a házsongárdi temetőben kezdtük. Felemelő  pillanatokat éltünk át, amikor megkoszorúztuk Apáczai Csere János sírját és szalagot helyeztünk el Kós Károly és Dsida Jenő sírjánál. Jó volt látni, hogy a gyerekek is értették, átélték, hogy miért is vagyunk itt. Kolozsvári városnéző sétánk során megnéztük a Babes-Bolyai egyetemet, Báthory István elméleti liceumát, a Farkas utcai református templomot, fényképezkedtünk a főtéren is.

A legnagyobb élményt Szent Mihály temploma, Mátyás király szobrával nyújtotta. Sétánk utolsó állomásaként megnéztük Mátyás király szülőházát.

Kihasználva a gyönyörű időt utunkat Torockószentgyörgy felé vettük. Szikrázó napsütésben másztunk fel Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának romjához, ahonnan sok-sok élménnyel értünk Torockóra. Első utunk az árvaházba vezetett. Nehéz sorsú gyermekeknek nyújt biztonságot, lehetőséget ez a ház, ahol melegszívű, önzetlen emberek figyelnek, vigyáznak rájuk, segítik őket. Megható élmény volt.

Szállásunk ebben a kis magyar faluban, jellegzetes kis falusi fehér falú házakban volt. Házigazdáink nagy szeretettel, ízletes meleg vacsorával vártak. Tipikus falusi szobácskákban aludhattunk.

Kirándulásunk negyedik napját a Néprajzi Múzeumban kezdtük, ahol gyönyörködhettünk a híres torockói népviseletben, festett bútorokban, háztartási eszközökben, vasművességhez használt tárgyakban, régi fényképekben.

Utunkat Nagyvárad felé vettük. A városnézés során először a püspöki székesegyházat tekintettük meg Szent László szobrával, ahol elhelyeztük szalagunkat. Majd a püspöki palota szépségében gyönyörködtünk.

Itt sajnos véget ért csodálatos négy napos programunk Erdélyben, de emléke örökké megmarad, s talán a kedv is ahhoz, hogy visszatérjünk.

Tanev rendje

etlap

tanulas