Az idén szeptemberben harmadik alkalommal indult 6. évfolyamunk „B” és „C” osztálya erdei iskolába. 50 diákunk és négy tanáruk három napig járta a Balaton-felvidék csodálatos tájait.
Magyar állatfajtákkal, és történetükkel ismerkedtek a Salföldi Természetvédelmi Majorban a diákok. Magyar kutyafajtákat, a baromfiudvar lakóit, és kisebb, nagyobb testű patásainkat ismerték meg, etették, simogatták a gyerekek. Látták, tapasztalták milyen egy bazaltvulkán tanúhegy szigetszerű élővilága. A helyszínen szárnyalhatott képzeletük, milyen lehetett egy tűzhányó kitörése.
A Tihanyi-félsziget nem véletlenül lett hazánk első védett természeti értéke. Itt az emberi kultúra, a táj és az élővilág csodálatos harmóniája érintette meg az erre fogékonyakat. Megismertük a Külső- és Belső-tó vízi életközösségét, a mezők és a félszigetre jellemző molyhos tölgyesek növényeit, állatait. Petőfi Sándor Arany Lacinak című verse elevenedett meg előttünk, amikor a Belső-tó partján ürgék szaladgáltak a rövidfüvű gyepben. Az Aranyház gejzírkúpnál járva szintén a táj mai arcának kialakulásáról tanultak a hatodikosok. A Tihanyi Bencés Apátságban idegenvezetőnktől kaptunk rendhagyó történelem, hittan és művészettörténet órát.
A harmadik napunk délelőttje úgy elillant, hogy szinte észre sem vettük. A Szentbékkállai Kőtengerben fali- és zöld gyíkok, csodálatos tengeri üledékes homokkőformák, az időjárás és a táj kisugárzása állította meg az időt.
Nem sokat pihentek a labdák a három napban. A kellemes őszi melegben úsztunk, fürödtünk, labdáztunk a pálkövei strandon, a táborban pedig potyogtak a gólok a focikapuba. Finomakat ettünk, buszsofőrünk – Sanyi bácsi – jókat viccelődött velünk az erdei iskola három napja során.
Képek a galériában!
