Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította, ezen a napon emlékezünk a világszerte százmilliónál is több áldozatra.

Magyarországon Recsken hoztak létre kényszermunkatábort 1950-ben. Recsk olyan titkos internálótáborként működött, ahol a foglyokat a szovjet Gulag mintájára rabszolgaként dolgoztatták. Az internálásnak az volt a lényege, hogy az embereket bármiféle bírósági ítélet, határozat híján el lehetett zárni a külvilágtól.

Még egy koncepciós eljárásra sem volt szükség. A mintát nyilvánvalóan a Szovjetunió táborai szolgáltatták, Recsk létesítéséről a pártvezetés legfelsőbb szintjén, az MDP Titkárságán döntöttek. A Péter Gábor-féle Államvédelmi Hatóság 1950-től teljesen önálló, még a Belügyminisztériumtól is független szervezetté, hatalmi tényezővé nőtte ki magát. Az ÁVH ekkor szerezte meg az internálótáborok felett a felügyeletet. A jogilag internáló-, valójában kényszermunkatáborokban rendkívül rideg viszonyok uralkodtak. A visszaemlékezőktől tudható, hogy az őröknek nem kellett elszámolniuk az emberi élettel, s a válogatott kegyetlenkedések és brutalitások ellen sem lépett fel senki. A rabok gyakorlatilag teljesen ki voltak szolgáltatva az ÁVH-sok kényének-kedvének, rosszindulatának. Az őrök jelszava mindent elmond: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” Itt raboskodott Faludy György költő is. 1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták, kémkedéssel és összeesküvéssel vádolták. Három évet töltött a recski munkatáborban, ahol társaival "szabadegyetemet" szervezve próbáltak ellenállni a veréseknek, megalázásoknak. Papírja-ceruzája nem lévén, fejben fogalmazott verseit rabtársaival is megtanultatta, a költeményeket később kötetben is kiadta.

Emlékezzünk erre a napra az Örök tél című filmmel, amely 250 ezer Szovjetunióba deportált magyar állampolgárnak állít emléket, akik közül 100 ezren soha nem tértek haza.

A film elérhető itt!