Névadónk

Zrínyi Ilona

Született 1643. körül.

Zrínyi Ilona a horvátországi Ozalj várában született 1643-ban. Apja Zrínyi Péter, horvát bán, anyja Frangepán Katalin, Frangepán Kristóf nővére. Apai és anyai ágon egyaránt a leghatalmasabb délvidéki főúri családok közé tartozott, és neveltetése is ennek megfelelő volt.

Amikor 1688-ban Kőrösy György leltárt készített Zrínyi Ilona ingóságairól, feljegyezte, hogy olvasmányai között szerepelt többek között: "Két horvát imádságos könyv...két német könyv, egy Jób élete, Szent Ignác és Serafin, Szent Ferencz élete, egy kis magyar imádságos könyv, öt könyv kiben formák vadnak, egy német könyv..." Mint a felsorolásból kis kitűnik, Zrínyi Ilonát hithű katolikusnak nevelték, és több nyelven beszélt. 1667-ben házasságot kötött I. Rákóczi Ferenccel - II. Rákóczi György erdélyi fejedelem fiával -, aki még apja életében megkapta a fejedelmi címet. Ez a házasság elsősorban politikai és anyagi érdekből jött létre. Zrínyi Ilona anyósa, Báthori Zsófia az ellenreformáció elkötelezett híve volt, aki erőteljes egyéniségével nagy hatást gyakorolt ingatag jellemű fiára.

1672-ben született meg Zrínyi Ilona első gyermeke, Julianna, négy évvel később pedig fia, Ferenc, aki II. Rákóczi Ferenc néven vonult be a történelembe. "Anyám igazi anyai szigorral szeretett: mert fölfigyelt minden illetlen cselekedetemre, és alig öt éves koromban elkülönített engem a női lakosztálytól és az asszonyi gondozástól" - írta Emlékirataiban anyjáról a fejedelem.

I. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Péterrel és Frangepán Kristóffal együtt, részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette Habsburg ellenes összeesküvésben. Zrínyi Pétert és Frangepán Kristófot ezért kivégezték. Zrínyi Ilona anyját zárdába száműzték. Öccsét, Zrínyi Jánost megfosztották nevétől és családi címerétől. Gade gróf néven élt, és várfogságban halt meg. I. Rákóczi Ferenc számára anyja, a császárhű Báthori Zsófia, hatalmas váltságdíj lefizetése fejében, kegyelmet kért a császári udvartól. I. Rákóczi Ferenc 1676-ban meghalt.

Zrínyi Ilona erős lélekkel viselte a rá mért sorscsapásokat. Irányította gyermekei nevelését, vezette a hatalmas gazdaságot. Határozott egyéniségére, helyzetfelismerő képességére utal, hogy férje halála után sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Önállósította magát a jezsuitákkal szövetkező anyósától, és fia nevében intézkedhetett.

Családjától a Habsburg-ellenesség hagyományát örökölte, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Személyes udvartartása több mint száz főből állt. Feljegyezték róla például, hogy a sárospataki vár virágoskertjét ő maga gondozta.

Az ifjú Thököly Imre már 1680-ban engedélyt kért az udvartól, hogy a szép és gazdag özvegyet feleségül vehesse, kérését akkor elutasították. Politikai meggondolásból azonban két év múlva a házasságot engedélyezték. Mire az engedély megérkezett, 1682-ben Munkácson már megtartották Zrínyi Ilona és Thököly Imre lakodalmát. Zrínyi Ilona második házassága már szerelemből köttetett.

Zrínyi Ilona mindenben támogatta férje politikai törekvéseit, 1685-től három éven át védelmezte Munkács várát a császári seregekkel szemben. 1688-ban, miután Thököly nem tudott segítségére sietni, kénytelen volt a várat feladni.

Gyermekitől elszakították, és a bécsi Orsolya-apácák zárdájába zárták. 1691-ben Thököly az elfogott Donat Heisler és Doria császári tábornokokért kérte cserébe felesége kiadatását. Zrínyi Ilona személyének jelentőségét mutatja az is, hogy a kérést teljesítették. Kiszabadulva, követte férjét törökországi száműzetésébe. Thököly Imrével "végső lehelletéig oly nagy türelemben, alázatban és házastársi, vagy inkább azt merném mondani, szolgai engedelmességgel élt, hogy valóban jogosan volna méltó arra, hogy a házassági szentség erényeinek példaképéül állítsák" - vallotta róla fia, II. Rákóczi Ferenc.

Nikodémiában hunyt el 1703. február 18-án, és konstantinápolyi (isztambuli) jezsuiták templomában temették el. Koponyáját később fia koporsójába helyezték. Hamvaikat 1906-ban - ünnepélyes külsőségek között - a kassai dómba szállították.