Névadónk

Zrínyi Ilona

Született 1643. körül.

Zrínyi Ilona a horvátországi Ozalj várában született 1643-ban. Apja Zrínyi Péter, horvát bán, anyja Frangepán Katalin, Frangepán Kristóf nővére. Apai és anyai ágon egyaránt a leghatalmasabb délvidéki főúri családok közé tartozott, és neveltetése is ennek megfelelő volt.

Amikor 1688-ban Kőrösy György leltárt készített Zrínyi Ilona ingóságairól, feljegyezte, hogy olvasmányai között szerepelt többek között: "Két horvát imádságos könyv...két német könyv, egy Jób élete, Szent Ignác és Serafin, Szent Ferencz élete, egy kis magyar imádságos könyv, öt könyv kiben formák vadnak, egy német könyv..." Mint a felsorolásból kis kitűnik, Zrínyi Ilonát hithű katolikusnak nevelték, és több nyelven beszélt. 1667-ben házasságot kötött I. Rákóczi Ferenccel - II. Rákóczi György erdélyi fejedelem fiával -, aki még apja életében megkapta a fejedelmi címet. Ez a házasság elsősorban politikai és anyagi érdekből jött létre. Zrínyi Ilona anyósa, Báthori Zsófia az ellenreformáció elkötelezett híve volt, aki erőteljes egyéniségével nagy hatást gyakorolt ingatag jellemű fiára.

1672-ben született meg Zrínyi Ilona első gyermeke, Julianna, négy évvel később pedig fia, Ferenc, aki II. Rákóczi Ferenc néven vonult be a történelembe. "Anyám igazi anyai szigorral szeretett: mert fölfigyelt minden illetlen cselekedetemre, és alig öt éves koromban elkülönített engem a női lakosztálytól és az asszonyi gondozástól" - írta Emlékirataiban anyjáról a fejedelem.

I. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Péterrel és Frangepán Kristóffal együtt, részt vett a Wesselényi Ferenc nádor vezette Habsburg ellenes összeesküvésben. Zrínyi Pétert és Frangepán Kristófot ezért kivégezték. Zrínyi Ilona anyját zárdába száműzték. Öccsét, Zrínyi Jánost megfosztották nevétől és családi címerétől. Gade gróf néven élt, és várfogságban halt meg. I. Rákóczi Ferenc számára anyja, a császárhű Báthori Zsófia, hatalmas váltságdíj lefizetése fejében, kegyelmet kért a császári udvartól. I. Rákóczi Ferenc 1676-ban meghalt.

Zrínyi Ilona erős lélekkel viselte a rá mért sorscsapásokat. Irányította gyermekei nevelését, vezette a hatalmas gazdaságot. Határozott egyéniségére, helyzetfelismerő képességére utal, hogy férje halála után sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Önállósította magát a jezsuitákkal szövetkező anyósától, és fia nevében intézkedhetett.

Családjától a Habsburg-ellenesség hagyományát örökölte, és gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Személyes udvartartása több mint száz főből állt. Feljegyezték róla például, hogy a sárospataki vár virágoskertjét ő maga gondozta.

Az ifjú Thököly Imre már 1680-ban engedélyt kért az udvartól, hogy a szép és gazdag özvegyet feleségül vehesse, kérését akkor elutasították. Politikai meggondolásból azonban két év múlva a házasságot engedélyezték. Mire az engedély megérkezett, 1682-ben Munkácson már megtartották Zrínyi Ilona és Thököly Imre lakodalmát. Zrínyi Ilona második házassága már szerelemből köttetett.

Zrínyi Ilona mindenben támogatta férje politikai törekvéseit, 1685-től három éven át védelmezte Munkács várát a császári seregekkel szemben. 1688-ban, miután Thököly nem tudott segítségére sietni, kénytelen volt a várat feladni.

Gyermekitől elszakították, és a bécsi Orsolya-apácák zárdájába zárták. 1691-ben Thököly az elfogott Donat Heisler és Doria császári tábornokokért kérte cserébe felesége kiadatását. Zrínyi Ilona személyének jelentőségét mutatja az is, hogy a kérést teljesítették. Kiszabadulva, követte férjét törökországi száműzetésébe. Thököly Imrével "végső lehelletéig oly nagy türelemben, alázatban és házastársi, vagy inkább azt merném mondani, szolgai engedelmességgel élt, hogy valóban jogosan volna méltó arra, hogy a házassági szentség erényeinek példaképéül állítsák" - vallotta róla fia, II. Rákóczi Ferenc.

Nikodémiában hunyt el 1703. február 18-án, és konstantinápolyi (isztambuli) jezsuiták templomában temették el. Koponyáját később fia koporsójába helyezték. Hamvaikat 1906-ban - ünnepélyes külsőségek között - a kassai dómba szállították.

Adalékok Zrínyi Ilona életéhez

„ A magyar történelem egyik leghíresebb nőalakja. A Wesselényi- összeesküvés miatt kivégzett Zrínyi Péter horvát bán lánya volt. Anyja Frangepán Katalin. Két testvére volt: Auróra-Veronika és Boldizsár. A nép becsülését, az elnyomók gyűlölését gyermekkorában tanulta nagybátyjától, a költő Zrínyi Miklóstól. Apjának és anyai nagybátyjának fejét hóhérral üttette le a császár, anyját tébolydába kergette, testvéreit kolostorban, tömlöcben sorvasztotta el. Szülei politikai okból sürgették a házasságot, engedett azok kívánságának, s az eljegyzés 1665-ben a trencsényi fürdőben csakugyan megtörtént I Rákóczi Ferenccel."

„ Vőlegénye, Rákóczi Ferenc húszéves, daliás legény. Tavaly ismerte meg. Gazdag. Olyan nagy vagyon, nagy birtok ura, hogy Ilona szülei jónak látták a nagy származású ifjú udvarlását. Hogy Ilona eközben boldog-e? Hogy szerelemes-e? Ki kérdezi? Szerelem. Be jó lehet! Annak, aki szíve mélyéből szeret. Őneki Ilonának, sohasem lesz ez a boldogsága?Elszakították őt anyjától, otthonától, mindattól, amit szeretett. Mit adnak cserébe érte? Szerelmet? Nem. Kötelességteljesítést. Azt mondják: országérdek, és neki, a Zrínyi lánynak, el kell hallgatnia."

Zrínyi Ilona lakodalma

1666. év márciusában megtartatott a fényes menyegző, melyen Magyarország világi és egyházi legfőbb emberei jelentek meg. A felső magyarországi megyék küldöttein kívül ott volt Szelepesényi György esztergomi érsek, Pálffi egri, Bársony nagyváradi püspök, továbbá Teleky Mihály és Bethlen Miklós Apafi erdélyi fejedelem képviselői, Pethő Zsigmond és mások. Jelen volt néhány lengyel főúr is.
Az ünnepély Zboró, más néven Makovicza várában ment végbe Sáros megyében.
Horváth Mihály egy szemtanú után igen érdekesen írja a lakodalmat.

„- A menyasszonyt – mondja ő – atyján és Auróra- Veronika húgán kívül egy horvátországi püspök s Bory úr vezérlete alatt fényes öltözetű lovag csapat kíséré Bártfa felé, hol rég nagy készület az úri násznép elfogadására.
A városi tanács a polgárság színében március 1-jén reggel a város déli határáig ment a menyasszony, s kísérete elébe, hogy őket az ünnepélyesen feldíszített városba vezesse.
Ugyanekkor indult meg oda éjszaka, a várostól csak 1 órányira fekvő Makovicza várából Rákóczi Ferenc fejedelem, számos vendégeivel egy fényes lovas csapat s az ónodi zászlóalj kíséretében.
A menetet egy gazdagon aranyozott szép hintó követte, melyet ezüsttel kivert veres bársony hámba fogott s kékre festett sörényű s farkú pompás hat almásszürke vont a menyasszony számára.
Midőn a fejedelem a város közelébe érkezett, Zrínyi Péter a menyasszonnyal és kíséretével elejébe ment s a város északi kapuja előtt elterülő mezőn üdvözlé egymást a jegyes pár s a násznép két felekezete. Majd a városi tanács meghívására, mindnyájan a városba vonultak, hol számukra a tanácsházában díszlakoma készítetett.
Ennek folytában a polgárság egy szép mívű serleggel kedveskedett a menyasszonynak nász ajándékul.
A reggeli elköltése után az összes násznép számos városi polgárral megszaporodva Makovicza várába indula. A menyasszony Veronika-Auróra húgával a számukra készített aranyos hintóba ült, melynek ajtajai mellett kétfelől Széchy és Zichy úrfiak lovagolának. A főpapokon kívül a többi násznép, maga a vőlegény s az öröm apa is lóháton kísérték.
Így haladt a násznép víg zene mellett Hosszúrétig, hol a falu mellett elterülő sík mezőn a menet megállapodék s a kor szokása szerint versenyfutást rögtönzött. Első díjul, mint minden menyegzőnél egyékes koszorú lőn kitűzve, mellyel a nyertes a menyasszonynak szokott kedveskedni. Rákóczi azt mindenáron elnyerni akarván öt nemes lovat futatott Zrínyi Péter török lova ellenében.
E kedvtöltés után Makovicza várában a menyegzőhöz készült a násznép. Az esketést 6 óra tájban a várkápolnában Szelepcsényi püspök
vitte végbe. Ezt követte az ajándékok bemutatása a menyasszonynak és utóbb víg lakoma és tánc, melyben még maga Zrínyi Péter résztvett Pethő Zsigmondnéval. A víg násznép csak hajnalban oszladozék nyugalomra."

Az ifjú asszony

„ A boldog férj bemutatta feleségét az édesanyjának, Báthory Zsófia nagyassszonynak, de Munkácson csak rövid ideig mulattak, s a fejedelem sárospataki várába vonultak.Itt foglalták írásba azt a nagy értékű jegyajándékot, amit az ifjú férj adott Zrínyi Ilonának. 8900 öreg arany és a Rákóczi – ház mintegy 30 ezer tallérra becsült arany és ezüst készlete volt ez.
A pataki várban csöndes, zavartalan nyugalomban teltek a napok. Rákóczi fényes fejedelmi udvart tartott, 26 főembert, szolga: 22 ételfogó, 15 bejáró, 7 pohárnok, 8 asztalnok, 2 ajtónálló, 6 csatlós, 4 trombitás, 12 lovász, 50 közönséges szolga, szakács, sütő, madarász, agárhordozó állott rendelkezésükre.Ezen kívül szép számú őrség is volt a pataki várban: 237 darabont, 152 kék gyalogos, 154 huszár és 30 puskás.
Zrínyi Ilona külön szolgálatára még 4 lovas és 8 gyalogos inas volt rendelve. Rendkívül költséges fejedelmi udvar volt ez. A személyzet évi fizetése 42670 Ft-ot tett, élelmiszerre és ruházatra 22286 Ft-ot költöttek, ami a mai pénz 20-szoros értékét számítva másfélmillió aranykorona."

Thököly Imre felesége

„ Zrínyi Ilona 1682-ben férjhez ment, a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imréhez, aki akkor vezette szabadságharcát a bécsi udvar ellen.
Thököly Imre ismét kezébe vette a felkelés zászlaját: a szultán Magyarország királyává nevezte ki. Amilyen nehéz volt az ő fejének a korona, éppen olyan nehéz lett Ilonának az új főkötő. Újszülöttje, a második férj szerelmének záloga, Thököly György, születése után meghalt, ez a csapás is annak a következménye volt, hogy a hű feleség a tábori élet minden viszontagságain keresztül követte hősi férjét, mint jó anya, a másik két gyermeket is mindenütt magával hordva. Gyakran aludtak a fagyos földön az anya és gyermekei, sokszor nem volt száraz kenyéren kívül egyebük, és voltak zivataros éjszakák, amikben futniuk kellett az ellenség elől.

A csatamezőn egyik szerencsétlenség a másik után érte Thökölyt, és Ilonának még az a vigasza sem maradt, amihez minden boldogtalan szerető nőnek szabad menekülni, hogy kedvese diadaláért imádkozzék. Hisz minden kudarc, mely annak fegyverét érte, egy diadal volt a magyar nemzetre nézve, az ős ellenség, a török félhold felett szerzett diadal. Ő nem könyöröghetett Istennek, hogy fordítsa el a férje fejétől ezt a veszedelmet. Ketté kellett szakítania a szívét a férje és a hazája között. Nem lehet annál nagyobb fájdalom a földön.

A török hadsereget ért csapások megrendítették az oszmán birodalmat. A vesztes hadvezérek békét könyörögtek, Thökölynek a maga erejével kellett folytatnia a szabadságharcot Felső-Magyarországon a labanc seregek ellen. E viszontagságos harc elválasztotta egymástól a szerető hitveseket: csak Ilona levelei miket férjéhez írt, tanúskodnak nemes szerelmének töretlen voltáról. Még ő vigasztalja a férjét:

„ Semminemű félelem, sem nyomorúság engemet Kegyelmedtől el nem rekeszt. Csak Kegyelmed el ne hagyjon, én ha gyalog is kész vagyok elmenni, valahun hallom Kegyelmedet lenni. Vajki nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet. És így, édes szívem uram, ha jól leszen dolgunk együtt vigadjunk, ha pedig akárminemű ellenkező dolgunk lészen, egymást vigasztaljuk. Mint Isten akarja, együtt viseljük a keresztet."

1685 őszén, mikor a felvidéki kuruc fészkek labanckézre jutottak-, mint később gyermek Rákóczi felköszöntésében mondja-„ ...Munkács várába szorult a szabadság." Zrínyi Ilona megerősítette a sziklatetőn épült Munkács várőrségét, s a környék magyar és kárpátukrán parautjainka segítségével védelemre szervezkedett.Visszautasította a várat ostromló császári generálisok megadásra szóító felhívásait.
„Szűnjenek meg őt háborgatni" – kéri a tábornok. Ellenállása jeléül kitűzette a vár ormaira a vörös lobogót és minden bástyáról eg-egy lövést tétetett.
Még Caraffa tábornok az eperjesi hóhér, majd Caprara felső magyarországi generális roppant bombákkal törette a falakat, ő a golyók üvöltése közben fiával ott járt a bástyákon és buzdította vitézeit.
„... senki sem engemet, sem két gyermekemet megijedt állapottal bizony nem látta..."- írta Thökölynek, aki ekkor már az országból kiszorítva, nem tudott többé Munkács felé áttörni.
Zrínyi Ilona 26 hónapon át állotta a császári hadak rohamait, még végül 1688 januárjában néhány főemberének árulása következtében a vár megadására kényszerült. A császár szabadságot ígért a hős asszonynak. A megállapodás szerint Zrínyi Ilonának két gyremekével együtt Bécsbe kellett mennie, ahol együtt élhetnek.
Az udvar megszegte az egyezséget, alig értek Bécsbe, elszakították gyermekeitől, és kolostorba zárták.
Fiát, kit a neuhausi jezsuitákhoz hurcoltak, ekkor látta utoljára.
Végül is Thökölynek sikerült egy másik fogollyal kicserélnie a feleségét. Hét évig nem is láthatták egymást. Közben Rákóczi Julianna férjhez ment egy bécsi nemeshez, így Zrínyi Ilonának lehetősége lett volna, hogy velük éljen, de ő inkább szabadulásáig a zárdát választotta, minthogy az osztrákokkal megbékéljen. Inkább vállalta, hogy férjével együtt száműzetésbe vonul, távol a hazájától.

Ez volt élete legnagyobb fájdalma, hogy imádott fiát soha többé nem láthatta. Mindössze egy levélben búcsúzhatott tőle:

„ Rettentő nagy út áll előttem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez. Kötelességem ez nekem. Semmi sem esik pedig oly súlyosan, mint tőled, legkedvesebb gyermekemtől elszakadnom...De az isteni végzésnek teljesülnie kell mindenben.

Mikoron ide jöttem, téged nővéreddel együtt elszakítottak tőlem. Én, szerencsétlen, búcsút sem vehettem tőled. Hanem anyai áldásomban azért részed volt, és most is részese vagy, és az is maradsz fiam, mert te nékem bánatot sohasem okoztál.

Nem írtam neked, mert nem volt szabad írnom. De amiről tudtam és sejtettem, hogy szükséged lehet reá, annak megküldésével igyekeztem. Most is küldök – miként följegyeztem – többfélét. Vedd tőlem jó szívvel, fiam,és meg ne feledkezz anyádról. Tudod jól, hogy hozzád mindig hű voltam.

Te csak tanulj szorgalmasan.. És ne feledd: nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, az nem nagy baj. De aki becsületét hagyta el, mindenét elveszítette. Ezért édes fiam, tebenned lévén minden gyönyörűségem, ne szerezz nékem keserűséget, mint nővéred, aki miatt oly sokat szenvedtem.

Bárhová vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor a te forrón szerető anyád Zrínyi Ilona

A virágok mezején

„Thököly Imre a leggyöngédebb figyelemmel gondoskodik neje kényelméről, kivált most 1694 folytában, mióta őt jó reményű állapotban tudta lenni. Amily mondhatatlan volt e miatti öröme, szintoly nagy volt a búja is amiatt, hogy nem bírja neki megszerezni mindazon kényelmet, melyet állapota igényelhet.
Ő több oknál fogva Bodony táján kívánt volna megtelepedni nejével, a vezér azonban Nándorfehérvárt rendelte lakásául. S mi őt nejének ezen állapotában kétszeresen bántá, a Temesvár felé indult nagyvezértől azon rendeletet vette, hogy- dacára az éppen most annyira elsúlyosodott köszvényének- őt kövesse kuruc hadával. Mielőtt megindulna, nejét egész udvarával, melynek személyzete a fegyveres néppel mintegy száz egyénre ment, Nándorfehérvárra szállíta, hol a váron kívül magának volt háza.
Nagy örömére azonban a vezér útközben megváltoztatván szándékát, október 13-án már ismét otthon volt. Midőn Ikona az esti órákban egy leánykával megajándékozta. A gyermeket, kinek Zsuzsánna nevet adtak másnap a nándorfehérvári főépítész neje tartá keresztvízen.
De Ilona öröme újdonszülötte fölött, kiben némi kárpótlást lelt a Bécsben hagyott gyermekeiért, nem sokáig tartott. A kis Zsuzsánna néhány hónap múlva megszűnt élni.
A szeretett férjnek, bár még csak 38 éves volt, köszvénybaja évről évre súlyosabbá lettek. Férjével Kis_Ázsiába ment a Virágok mezejére. Itt szenvedett testileg és lelkileg mindvégig. Egyetlen vigasza a szép vidék és a sok virág volt. A virágot mindig nagyon szerette, hiszen ő maga is virág volt. : fehér liliom, fekete gyászban. Úgy élt mindvégig, mint egy angyal, úgy hallt meg, mint egy szent.
A magyarság gondolatját ő is végigszenvedte, de a föltámadását meg nem érte. Mikor halófélben volt, szeretett fia – de csakis fia – akkor is elméjében forgott. Elhaló hangon kéré környezetét:"Tudassák fiamnak utolsó anyai áldásomat, ő soha meg nem szomorított engem."

Zrínyi Ilona halála

1703. február 18.

Tetemét a kassai dómban, Thököly Imre maradványait a késmárki lutheránus templomban helyezték el. Sírja fölött a templom falában márványtáblán aranyos betűkkel e szavakat véstek:
„ Itt nyugszik hősies munkái után a férfias lelkű asszony, századának dicsősége, méltóságos Zrínyi Ilona, a Zrínyi és Frangepán nemzetség utolsó dísze, Thököly hajdan Rákóczi fejedelmek mindkettőjükhöz méltó neje.
Rangja által kitűnő a horvátok, erdélyiek, magyarok és székelyek között, nagy tettei által még híresebb az egész világon.
A sors szeszélyeit erős lélekkel trve, nagy volt a jó, ég nagyobb balszerencsében.
Hadi dicsőségét keresztényi kegyességgel tetézve, erős lelkét viszaadta az úrnak
Meghalt virágmezei birtokán Bithininának nikodémiai öble mellett, a megváltás, életének hatvanadik évében, február 18-án.
Nyugodjék békében.
Ámen."
Halálának hírét külön futár vitte meg Bécsbe, ahol azt kitörő örömmel fogadták, mert nem tartották lehetetlennek, hogy Rákóczit a szultán a küszöbön álló török háborúban felhasználja a németek szemben.
A hálás magyar nemzet mely Rákócziban az önzetlenség, becsületesség és elvhűség legnagyobb képviselőinek egyikét tisztelte, 1906-ban hazahozatta hamvait Konstantinápolyból, ahol addig pihentek és országos gyászünnepségek közt az ősi kassai székesegyházban helyezték örök nyugalomra.