Lementünk a térképről – azaz: Erdei Vándortábor a Zselicben
Minden mai kamasz rémálma, ha nincs internet, sőt térerő sem. Olyankor a döbbenettől talán megáll egy pillanatra a szív, de az élet nem! Szerencsére azok a tizenévesek, akik velünk tartottak a Zselicbe, nem élték meg tragédiaként, hogy „lementünk a térképről”, túl a „lefedettségen”, és kénytelenek voltunk egy hetet többé-kevésbé okoskütyük nélkül eltölteni. Hiszen eszedbe sem jut a mobilod, ha minden pillanatban van mire rácsodálkoznod: a természet gyönyörű képződményeire, a táj változatosságára, az élővilág csodáira, a társaid személyiségére; a lányok mosolyára, a fiúk segítőkészségére. Minek a mobiltelefon, ha úgyis vándorolsz egész nap, este pedig kártyázhatsz a sátortársaiddal, rúghatod a labdát a zöld füvön, szórakozhatsz a barátaiddal – a valóságban, nem az online térben! A digitális világtól eltávolodva rengeteg valódi élményben lehet részed, ha adsz rá esélyt!
Rácsodálkoztál már, milyen a fényszennyezéstől mentes csillagos ég? Vagy láttad-e már a napot távcsövön át valódi színében: vakítóan fehérnek? Simogattál-e szarvast, amelyik odasétált hozzád, mint egy háziállat, és szembesültél-e egymás mellett békésen kérődző szamár- és bivalycsordával? Tudod-e, hogy a Zselici Csühögő az ország egyik legrégebbi kisvasútja, olyan vasútvonal, amelynek nyomtávja mindössze 600 mm? Volt-e részed a gabonamezőből hirtelen előszökkenő majd ismét eltűnő gyönyörű két gímszarvas hihetetlenül ritka látványában? És vajon tisztában vagy-e azzal, hogy mitől is csepeg a Csepegő-kő? Gyalogoltál-e tűző napon libasorban a legendás 67-es út mellett? Csúsztál-e le a kaposvári strand vízicsúszdáinak valamelyikén, és sütöttél-e szalonnát a búcsúesti tábortűznél? Tudod-e, milyen érzés napi 10-15 km-t gyalogolni, eligazodni a túrajelzések kavalkádjában? Este a finom vacsora után, elégedetten megpihentél-e jóízűen beszélgetve, viccelődve a sátorban a túratársaiddal, akikből közben barátok lettek?
Minden kérdésre igennel válaszolhattunk az egy hét zselici vándortábor végére. És a közös élményeken túl mindenki gyűjtögethette a maga saját, személyes élményeit és tapasztalatait kitartásról, közösségi szellemről, barátságról, bajtársiasságról, segítőkészségről, környezettudatosságról, önismeretről. Eseménydús, tapasztalatokkal teli, élményekben gazdag hetet tudhatunk magunk mögött. És a legfontosabb kérdés, amelyre valószínűleg minden résztvevő igennel válaszolna: „Ugye, jövőre is megyünk?”
A zselici filmet Völgyi András Barnabás, volt Zrínyis diák készítette: -- ITT --
